Tényleges kezdetet nagyon nehéz kijelölni, mivel ez egy hosszadalmas folyamat része. Ha mégis meg kellene határoznom, akkor a 2019-es év elejére tudnám tenni, mivel szülővárosomban ekkor kezdtem el felnőtt festőkurzust tartani.

Voltak kezdeti nehézségek, mint ahogy az élet minden területén lenni szokott, de könnyen véve ezeket az akadályokat egyre többen lettünk. Voltak, akik azt mondták, hogy pálcika embernél megakadt a rajztudásuk és nem is értik miért vannak itt, míg mások mindig is festegettek otthon, de ez a különbség a végeredményen nem volt szembetűnő.

Miután együtt megfestettük az adott képet, mindig feltöltődve távoztak, és az egyik ilyen alkalommal nevezték el magukat festő szíveknek, mert itt olyan emberek találnak egymásra, akik szeretnek alkotni, és az alkotás által kifejezni magukat.

Szó szerinti a „festő” szó arra utal, hogy ilyenkor mindig művésznek érezték magukat. A „szív”, vagyis szívek pedig arra, hogy ezt mindig szívvel-lélekkel csinálták. Az együtt töltött órákat és a közös festést mindig örömfestésnek nevezték, hiszen abban a 3-4 órában mindig kikapcsolódtak, feltöltődtek és boldogan távoztak.

Mindig is szerettem volna segíteni másoknak abban, hogy megtalálják a rohanó világban a lelki megnyugvást. Az örömfestés által úgy érzem, hogy tudok segíteni nekik. Amikor elkészült a festmény, mindig megköszönték azt a pár órát, amit együtt töltöttünk el, mert ezáltal sikerült kiszakadniuk a monoton hétköznapokból, és kicsit könnyebb lett a lelkük. Szeretném, ha erre nem csak a szülővárosomban lenne lehetőségem, így útjára indítottam Festő szíveket.

Az első nagyobb város, ahol remélem, hogy sikerül ugyanazt a megnyugvást, kikapcsolódást megtalálnunk, Nyíregyháza, később pedig remélhetőleg még több helyen lehet majd csatlakozni.

Várok mindenkit szeretettel!

Váradi Annamária